Játssza itt az eszét, pedig érzelmileg hentes,
nagyba adja magát, egyszer köcsög, máskor rendes,
nem mond nemet soha, ezzel őrületbe kerget,
bújjál el örökre, így mindenki csak nyerhet.
Feltúrtad a kertem, persze öntözni nekem kell,
a varázsa is oda, mikor a Hold felkel,
még eleinte tetszett, szép rózsák meg kis patak,
de csak elcseszted ezt is, s a puszta föld maradt.
Most már tényleg tűnj el, hát nem bírom már tovább,
vagy megyek Debrecenbe, és végzek pár iskolát,
már nekem nem vagy semmi, se valódi, se látens,
se trillák, se Lillák, holnaptól minden más lesz.
