Mit hoz a holnap?

Mit hoz majd a holnap?
Egy átlag ember sokat mereng sorsán, töri fejét, s tervez: mit hozhat a holnap...

Lehet kirúgják? s ha oda az állása, oda a lakása, családja. Utcára kerül, vagy vissza a szüleihez. Az a sok intelem, az a sok rágalom, mi várna rá.

Lehet megtámadják? elveszik mindenét, még önbecsülését se kímélik. Ő vigyáz családjára, ki magát se menti meg? A szégyent túlélni hogy lehet majd, s túltenni magát mikor tudja?
Felesége se engedné ezután sehová, mint egy gyerekre, vigyázna, figyelne, nem lankadna figyelme.
Vagy pont le lenne szúrva, hogy 'te marha, hogy nem vigyáztál?'
S most mi lesz? Vacsora nem, csak gyereknek megmondva, hogy desszert az nem lesz, se játékkatona.

Lehet megcsal az asszony? Pont a legjobb barátoddal, mikor te a munkában vagy, ő rajta. Ha rájössz az a baj, ha nem, meg az. Ha kiderül a titka, a gyerek nála marad, te meg mehetsz az utcára, vagy vissza anyádhoz. A gyerek tartást se feledd, és ezután nem leszel más, csak 'régi-apu'. Nélküled nő fel, s elfelejt.
Vagy marad minden a régiben, de érzed a szagát, ott ahol nem kéne, ahol csak te járhatnál. Vadászterületed nyílt terep lett, s engedély könnyen váltható.

Az is lehet, hogy nem történik semmi.
Lehet túléled a napot, de a kérdés ott van:
mit hoz majd a holnap?

Napikép

Mozdulj !

Számadás

Oly könnyű lenne meghúzni a ravaszt,
és vele együtt elfelejteni azt,
ami a világról megmaradt.
Minden emléket,
mi száz meg száz paksamétát kitehet,
mert odaát gondolni ilyenre nem lehet
már,
de ez csak gondolat,
mi mint tűlevél a fán,
örök gond marad.

Számadással egybekötött bérmálás,
majd földben elmállás.
Ezek rég lefutott belső körök,
de ha rágondolok, még most is
menten megőrülök.

Mi legyek?

Legyek fa,
mi tavasszal virágzik,
nyáron zöldbe pompázik.
Vagy legyek felhő?
fehér nagy pamacs,
mit visz a szél, ó a makacs.
Vagy akár a szél
mi semmitől se fél
s néha fel-fel kél...

Nem, nem leszek fa, mert itt a tél
és minden növény oly pucér.
S tán egy felhő? az se leszek,
mert a szélben majd elveszek.
A szél meg csak fúj, mást nem csinál
neki ennyi ez a világ.

Nem leszek én semmi, ez a jó megoldás
fekszek itt nyugodtan, s vár a feloldozás.

Távolba

A távolba messzi fényeket látok
a lemenő Nap fényei azok,
úgy érem, soha nem szűnik az átok
s örök életen át egyedül maradok.

A fájdalom? meggyötör,
szívem ketté szakad,
mit nekem a gyönyör,
ha végül csak ez marad.

Egy fél falat élet,
csak ez a fél falat éltet
a fal felett, lebegek
fél méterrel,
s remegek,
mert az átok bejött
ki velem volt, ő is elhagyott,
most kuporogva, az ágy mögött
ezért vagyok ily nyomott.

Üresség

Mondd üresség, mi a neved?
s miért nem hagyod el lelkemet,
ha üres vagyok, belül kongok
majd megtelek, jönnek gondok.

Hogy elhagyjalak? ez puszta áhítat
mit könnyes szemmel zsebkendő átitat.

Átlag ember vagyok, nem látok a jövőbe
de rab vagyok, mint béka a vödörben,
a perem messze, kijutni nem tudok
az élet pereme, amit már úgy unok.

Csak unottan bambulok, doh marja a szememet
én meg csak írom, csak írom e a szemetet...

Régi emlék

Szia kislány, te vagy
zord napok közt a csillag,
itt egyedül ne hagyj
azt kell mondanom, bírlak

Fene tudja miért, beléd estem
a szemed, szád elvarázsolt,
nélküled üres a testem
nélküled nincsen világom,
idétlen kicsi virágom.

NapiKép

Style

Néha majd ki-kirakok egy-két, az oldal, s az én stílusomhoz illő képeket. Persze nem ezzel lesz elárasztva minden. Első választásom, a 90'-es évek macsója, Johny Bravo. Maga a kép is szerintem ott van a szeren. Na peace

Hidas sztori

Csillagok már az égen
az összekötő híd is meg megcsillan
a  sárgásfehér holdfényben,
mintha rám mosolyogna vissza a zöld acélszerkezetről,
ami mint szerető anya fogja össze a keletet s nyugatot,
a kapocs az Aquincum és Újpest között.

Azok a nyugodt esték,
mikor ok és okozat nélkül sétálsz át rajta,
csak hogy menj, csak hogy élj,
s már már eggyé válsz vele,
érzed minden rezgését,
ha vonat halad át, lábad beleremeg,
vele remeg...

A Népsziget fölött a város robaját átveszi a kutyák és a Hold násza.
Reménytelen kapcsolat, bárhogy hívják, bárhogy csábítják
szép szavakkal, ígérnek neki fűt-fát,
az csak marad távolságtartó.

Makacs szerető.

Kényszer

Van heteim közt boldog, de szomorú egyaránt
két tűz közt őrlődök, mert a szerelem rám talált,
volt nagy dínom-dánom, csók, puszi meg ilyesmi
csak a kettőnk közti távolság hagyott engem kiesni.
Én szerettem őt, s ő szeretett engemet,
de tudtam, hogy muszáj lesz, a kezedet elengednem,
mert a szerelem az megvolt, táv volt csak probléma
s vége, már nincs többé, a szerelem nem portéka,
talonba nem rakható, hogy később elő vegyem
most búcsúra áll kezem, a szívem erőltetem,
nehéz lesz megtenni, elfelejteni téged
most búcsúzom sok jó emlék, szerelem, már véged.

Nyaras

Beköszönt a nyár,
mit beköszönt, már ránk is telepedett
midőn Káposztás a négyker telepe lett,
a beton felforrósít, lángol a vérem,
fejemet is egyre nehezebbnek érzem
de mit tehetek? Pihenni nem hagy
medencém sincs, a kád annyira nem nagy,
pár ventilátor söpri kezemről izzadtságom
ha megdöglök is nyár van, de lassan már a telet várom.

Karácsony

A városban már csend honol
csak egy-egy karácsonyi ének zúg ki
a szigetelésmentes panelházakból.
Az év ezen szakán az ablakokra ráhúzott fényfüzérek
még a közvilágítás fényét is elnyomják.

Csak pár nap, s eljön a nap,
mire szinte minden gyerek
egész évben vár,
ahol bekarikázva áll a naptár
- nem, nem a nyár -
hanem a karácsony.

Halak s vadak,
felnőtt falat,
és bizton állítom,
szilveszterig meg is marad.

A gyereknek meg szaloncukor,
fent a fán, és fa alatt,
de hogyha gyereken múlik
azon a fán egy sem marad.

E pár napon a szeretet,
mi átjárja a szíveket,
a családok békét lelnek
az ünnepek is így telnek.

Folyosó

Az élet egy folyosó, az idő meg a padló
amin hagyhatsz nyomokat, alkothatsz maradandót,
de ha jön a takarító a nyomaid eltűnnek
és te ott állsz egyedül, már annyi a jövődnek.
Bár jövőd eddig sem volt, ezután már biztos
a takarító elment, te meg maradtál piszkos.

Tehetetlen

Autómentes útszakasz, csupán dzsip a tengelyre
MZ/X se suttog, távrecseg, a hang gerjed,
csak bandukolsz úgy egyedül, az egyentetős telepen
de hidd el, amit gondolsz, nem lehetetten, csak lehetett.

Ne tehetetlenkedj itt nekem, ennél mi csak több leszünk
kik nem az ország rabjai, hitelre mi nem veszünk,
nézd csak nép hogy mi vagyok, isten barma s báránya
de elhinni ezt nem fogod, ez a nőknek hi bája.

Sínen

Sínen vagyok, de csak mint József Attila,
egy gondolat, mit nem vetettek papírra,
elhasznált zsebkendő, betörött szélvédő,
egy apró kicsiny pont, mi benned képpé nőtt
talán,
de lehet csak a magány beszél belőlem,
mi agyamat benőtte,
ez fáj.

Passzív

Szeretlek,
egy szó, amivel egy világ
keletkezik bennem,
veled, neked.

Szeretlek,
kár, hogy te nem.
Te nem dúdolod nevem,
nem mondasz nekem
semmi szépet.

Már nem is emlékszem
milyen szeretve lenni,
pedig a legjobb érzés a világon…
állítják.

Érzelmeim elhaltak,
kikapcsol a szív,
s én pedig inkább
maradok passzív.

Ősz

Ősz,
barnássárgás nappalok,
bár korábban szürkül,
de hatkor még a Nap ragyog.
A színtelen járda is
levélbundát vész fel,
a reggeli fagyokat még nem fogom fel ésszel,
Micimackó mézzel,
a magyar ember pénzzel
készül a télre,
mikor minden fehér lesz,
s halott,
de még ősz van,
s lesz is egy ideig,
amíg a meztelen fák figyelik
a harmat és az ablaküveg nászát.
Ez még csak a jövő,
mert most még levél zörög,
az ég még meg-megdörög,
s a gyerek a télért könyörög…
de még ősz van.

Nullás

Hé, ti ott, emberek, ismeretlen formák
áruljátok el, hogy miért vagytok ily balgák,
ha a szem a lélek tükre, miért takarjuk el?
pedig abban látlak, nekem ez az ami kell,
leírás, önéletrajz, nekem semmit mondó papír
az nem te vagy, csak okmány, a lelked ami leír,
de meg nem ismerhetlek, erre már rájöttem
mikor a randevún a Champagnet kiöntöttem,
de nem csak azt öntöttem, a lelkem kaptad tőlem
a tied lett, te birtoklod, tépd csak szét, felőlem,
de akkor én is ez leszek, sok kis apró részlet
ez már nekem túl sok, nem értem az egészet.

Az élet? Már nem tudom, csak fekszem lent a fűben
ha nem mondom, szeretlek, csak arra kérlek: tűrjed
mert tűr az egész világ, űrrel körül véve
ha nem vagyok egy senki, nem leszek tévében
de tévedsz, ha azt mondod, hogy én ember vagyok
mert én oly picinke, az emberek meg nagyok...

Mi a...?

A szív? könnyen törhető tárgy
az emberi testben, amit irányít a vágy.

A vágy? érzékek halmaza, akár tárgy,
mint mikor visszavár az ágy,
vagy személy
kivel a közös jövő remény.

Az agy? cserben ritkán hagy
ha műveled, és elég nagy
a tudásod, s befolyásod
a szíveden.

A test? az egész összessége,
mi ápol, s eltakar,
behatástól véd
amíg el nem jön a vég.

S a szerelem? ne is kérdezd,
keserét és szépségét csak érezd.

Ném a nap

Néma a napom, síri csend honol
semmi se suttog, semmi se zakatol,
tudásra szomjazom, az élet forrása
jól esik, mint nyáron egy adag jégkása.

Siralom

Figyeljetek népek
már itt vannak a gépek,
a szabadság csak kép lett
mert hiányzik a képlet.
No para és segáz
mert ez itt még nem vegas,
lásd, majd mindenki leráz
ha elindul a kéjgáz.

Mi lett volna

Mi lett volna Robinsonnal Péntek helyett Keddel?
Malacka nem Fülessel lóg, hanem egy headsettel.
Homér sört nem iszik, a bodzáért van oda
Peter Griffin helyet ha lett volna Joda.

Pitagorasz-tétel

A pitagorasz tétel nagyon egyszerű
csodálatos gyönyörű és nagyszerű
emellett az egész nagyon ésszerű.
Mert.
Á négyzet, plusz bé négyzet egyenlő cé négyzet, Jee.
Ezt nagyon könnyű megjegyezni,
ezért fogom jövőhéten kikérdezni,
nem nagy cucc ez az egész,
egy derékszögű háromszög és kész.

A Pitagorasz tételt tudni fontos ám
ezért mondom tanuld gyorsan kiskomám.
Megtanulod sok időt spórolhatsz majd vele,
utána játszhatsz, vagy sportolhatsz eleget.
Tanárnéni megkérdezi ötöst kaphatsz,
de hogyha nem tudod, akkor meg is bukhatsz.
Ciki lenne megbukni csak ennyiért
egy ilyen kis nagyon rövid semmiért.

Az á a befogó, és a bé is az,
a cé pedig az átfogó, nem igaz?
Tehát a dolgod nem sok, csak összeadni
és így fogod majd a cét is megkapni.
The Steve is említette ezt a tételt
tehát ez nem valami extra képlet,
össze kell adni és négyzetre emelni
csak nem szabad a kettőt összekeverni.

Mondtam, hogy nem lesz olyan nehéz
mert csak egy derékszögű háromszög az egész.
Hogyha majd megérted és megtanulod,
a szünetben ezt a dalt is dúdolhatod
hogy
Á négyzet, plusz bé négyzet egyenlő cé négyzet, Jee.

B52

Jó B 52
fejemen meg kendő
megyek ki a térre
csak mérsékelten félve
mert nem tüntető vagyok
csak arra felé lakok
és ebből vannak gondok
me vannak a bolondok,
szomszédok rokonok, és a többi állat
achtung, vigyázz, mert te is azzá válhatsz.
vagy katonának állhatsz, de mi a helyes válasz?
Megütsz a fele majd vissza járhat
mint a nyerge az oroszok pisztolyának,
tehát azt ajánlom, hogy húzzd össze magad
mert a képed az kezemtől úgyis ketté szakad.
Szaladj csak szaladj, itt más úgyse marad
de nyugi, no para, köztünk nincsen harag.
Nem rád haragszom én, hanem az egész világ
nem költöm a pénzemet mindenféle piára,
kurvákra, kocsikra, és telefonokra
szakadtan, tépetten, megyek a peronokra,
vagy peronokon túlra,
mert az oldalamat fúrja
mi lehet az alagútban,
és a sötét kerti kútban
mert itt csak metrók járnak
az utasok kiszállnak
és hánynak, a szagtól és úgy az egész helytől
rosszul vagyok az összes csicska picsa fejtől,
a kerttől, utaktól, az, egész várostól
a cigitől a piától, és aki belekóstol

Magányom

Az élet? egy nagy óceán, de én partot értem
ajánlhattak bármit, csak nyugodalmat kértem,
egy hetet csak velem, egy hetet magammal
csendes kis órákat bánattal, haraggal,
napokat egyedül lakatlan szigeten
ez élet kell nekem, kell
mert ezt szeretem.

Szentimentál

Te mit csinálsz itt? hagyj el, ne sanyargass többé,
el kell viseljelek, nem válhatok köddé.
Minden reggel fákban, este a párnákba,
becsukom a szemem, még akkor is látlak.
Látlak téged mindig, ó te nagy reménység,
s az igazat megvallva, ez kicsit szemétség.
Nem érzek szagokat, nem érzek ízeket,
te töröd, és töröd, csak töröd a szíveket.

Pest-e

Drogozik a főváros, egész Pest be van állva
ki benne ül a dugóban, meg csak kiabálna,
indítsd a bioponi bio pónit, a helyzet adja magát
lassan járj, többet érsz, nem érzed Pestnek szagát,
a metróban felcsendül, a szólistának szava
az ajtók bezáródnak, következik a Blaha,
a 4-es metrót keresem, ja hogy olyan nincsen?
milyen ez a közlekedés? ez Budapesti, kincsem,
itt babettával gyorsabb, mint bármelyik busszal
a villamos se pálya, nem megy az csak hússzal
a kerékpár mi megvár, küllő vagy sem neked
álmokban élsz ember, hát tedd csak le a fejed.

Sorstalanság

Sorstalanság, te vagy nekem
csak te vagy, ki tudod nevem,
békén nem hagysz, nyugtom nincsen
ez életem, minden kincsem,
szegény vagyok, se szállásom,
se türelmem, se barátom,
marcangolom önmagamat
szívháború el nem apad,

Tabu az mi nem hagy nyugodni
de miért ma?

Új(ny)itás

Vannak olyan nappalok,
mikor az ember nem kíván mást
csupán megváltást,
békét a léleknek
de nem azoknak a férgeknek,
kik csak bántanak...
mert az fáj.

Az ember érző lény talán
bár ami mostanában megtalál,
ebbe se vagyok biztos.

Egy élet, egy halál,
de engem a túlvilágon mi vár?
A pudingban kanál, a földben meg fa áll,
s velem mi van? Sehol egy barát,
ki bajban ha kell, ha nem
mellettem mindvégig kiáll.

Tetőtéri

Egyedül, egy tetőtéri szobában az ember olykor kába,
kivágja gondjait kukába,
s mereng az élet szépségén.

A huzat átcsap,
az ablak nyitva a ház két végén,
nem gondolok másra, csak, hogy a hétvégén
merre és kivel megyek erre-arra.

A gondolataim régen messze,
de a testem továbbra is az emeleten vár,
hogy kattanjon a zár,
s gondolataim után - ha le száll majd az este -
had menjen vissza Budapestre.

Többszörös

A legkisebb közös többszörösöm veled
az én jobbik, és te rosszabbik feled,
úgy bánom, hogy a pasid nem meleg.

Elkísér a lelki sérv,
mint majd tán én az oltárhoz téged.

Utam reménnyel van kikövezve,
s remélem, hogy e kövön együtt,
kézen fogva megyünk végig.
Csak te és én.

Szeretet

Szeretet,
e gy érzés, mit egy tudós se számolhat,
r öntgen se mutatja, szívedben lángolhat,
e neria a testben, talán a lélek léte,
t edd elérhetővé szemednek tükrében,
e ngedd el magad, merjed bevallani,
t udd meg, téged is szeret valahol valaki.

Esti mese

Fent a Hold az égen, világít, úgy egyedül
lent a bokor tövében csak egy-két tücsök hegedül,
kies az éj, a távolba homályos árnyak suhannak
a telep halott, lámpa pislákol, nyugalomban vannak.

Az este lassan véget ér, a Nap fénye már felragyog
egy mese mára elmúlik, s az álmommal felhagyok,
hát itt a vége, már nincs sötét, elbújni azt nem tudok
felkelek én s járok ha kell,de csalódni azt nem fogok.

Grafofóbia

Az agyszint nem üti meg az elégségest
ne legyél velem ennyire ellenséges
majd átállsz a sötét oldalra, ne ess,
ha halok, és fogok, holdudvarba temess
tartós tejúton sétálunk együtt
Csubival csupacsokis chokapikot ettünk.

A Halál csillagos ötös, mert tökös
a lézerkard mégse csak bökős
nem tanár vagyok, hanem DÖK-ös
Darth Vadernek lánya meg dögös.

Kettes

Már majd este 11,
de mégse.
Csupán 22:22.
Milyen játékos, mégis misztikus.
Sokan ilyenkor kívánni szoktak.
Ha hiszel benne,
tán valóra is válik.

Marad

A Föld forog,
így mindig haladok,
hogyha megáll majd,
ugyan ott maradok.

Szennyes

Szenny világ ez, ahol mi élünk
nincsen sok, sőt semmi reményünk,
nem tudom, hogy mit és mér' teszek
attól félek, hogy itt el veszek.

Féljél te is, féljél nyugodtan
látlak már lent, fekszel halottan.

Érzem a lelked, hallom, hogy hallasz
ne gondolj rám, nem vagyok balfasz,
a halál vagyok, haláli pilóta
pokolra viszlek, ott élek mióta.

Lábamon folyik piros kis véred
de aki nem ember, annak ez méreg,

Pokolnak angyala, mennyország ördöge
bennem lakozik szívednek börtöne.

Üvöltsél bátran, azt csak én hallom
már gonosz vagyok, de ezt be is vallom,
úgyis jól játszol, felrakom youtube-ra
ez ad majd okot egy belső háborúra.

Khurvás

Én és a haverok meg egy valag apró
ebből nem vehetlek meg, mert a valagad pro.
Részletfizetés nincsen,
jól mondom kincsem?
és baráti ár?
hát hogy lenne már.
Ez ma se jött össze
csak ne lennék böszme...

Kettőfélbe

Lehet kettőfélbe volt a móka hóapóka,
de időt is utazhatok ha kell, holnap óta,
szagokat hallok, és hangot látok,
szemem előtt a pontok mind barátok,
de miért van két feje a medvének?
ez a félszívó száll talán megvédne,
kész vagyok, szállok mint a sasmadár,
tudom oldalvíz, de délibáb nem basz át.

Get up

Hey get up get up ez itt káp,
mivan, kajak beszívtá?

A mai árak mellett a skitem is skittles
ha ez magas neked, a legjobb lesz ha leülsz.
A fűnek maradéka még az arcodon virít,
a kutyádra azt hiszed, hogy kenyeret pirít.
Magyarhonba megesik, kocsid lowriderbe vált
a királynő este egy csövessel hált,
aztán egész este hányt,
így vesztett némi bájt.

Meglett

Nem vagyok Kossuth, nem írok gyertyafény mellett
neked a világ, nekem egy zacskó chips kellett
meg volt még egy terved, de abból semmi sem lett
ha bevetem magam, majd az egész világ megvet.

Néggyel

A karma megmar ma
ha te vagy Isten barma,
majd Allah meg Jahve
lehuppannak a Földre,
a stílus, a virtus
be ütött mint a gyíkhús

Ne küldjed a spamod
mert rád mennek a spanok.

A tegnap már elmúlt
jól kiütött a vermut,
de holnap már szerda
hát kellene a verda.

Hétvége két köpésre
kis szilvát a körtésre
meg alkoholt a kötésre
így vált a tested dőlésre.

Csak 4 sor

Az megalázó, asszonta
nem kapna rá a faszodra,
de minek neki száj,
ha ez is akadály?

Tartás

Dübörög a tuc-tuc
te meg csak a seggedet rázod,
megmutatod mit tudsz
és a herceged várod,
de nem királylány vagy
csak egy házisárkány,
bár ez hidegen hagy
az arcod, mint a márvány,
műpinának művirág
álérzés és hazugság,
veled forog a világ
hátha kés, szembe gazság,

Rédiohéjjban

Te más lettél, adod itt a telepit
ez szünet mentes, az LG-m adott energyt
csak üres szavak, rédióhéjjban ennyi
nem láttam semmit, mert hát tovább kellett menni.

El mentem messzire, az üveghegyemen húr
ahol kurt a farok, de a malac nem Mezőtúr
csak fogj egy botot, és verd ki a fejedből
te meg ő, ez nem temető, ez bizony a teremtő.

Szólni már nem tudsz, csak tubázol te ostuba
vedd lejjebb a hangod, ne legyél íj mostoha
ha döntenem kéne, nem mennék én most oda
ne tekerj mégegyet, elég volt a mosdóba

Betonplacc

Betondzsungel közepén, lent a beton padon
a telep a rabom
ez külvárosi vadon.

A villamos besiklik, karcolja a peront,
az utcai biznisz egy egész várost bevont.

Ilyen itt az este, és a nőknek teste,
a tanár egész órán a barátnőmet leste.

Nyolckor nyit a buli, nem kéne aludni,
hagyjál, ma kihagyom, menjél csak berúgni.

Deszkarider gyerek menőzik a téren,
rámszegezi fejét, ó jaj bazdmeg félek.

Ez a hely hol élek,
nincs itt egy jó lélek
hát talán ennyit érek...

Falka

Laza kezdet, egy Olcsó sarki túra,
ha lehetne mindig így indulna,
boros kóla, noname vodka,
a boltos úgy néz rám, mint aki  épp lopna,
de csak a napot,
mert nagyba vagyok,
lehet pár ezrest itt is hagyok.

Azt mi a pálya? Betonplaccon tall?
Pattan a ball, a basketball,
ez a viselkedés pont rám vall,
most már megyek helló szia visszhall.

Nem a kávé az mi bebikáz a falba,
ez van, ez a kápmegyeri falka.

Hazafele

Két dugásra kevés egy csárda,
meg amúgy is, az a lárma amit okoz
az most sok.
Az egyiptomi piramisok
biztosabb lábon állnak, mint te,
lódulj haza.
A minta legyen a járdát átszövő repedés,
az epekedés a biztos otthon után.
Feleséged úgy is
fele segélyét legjobb barátodtól nyeri el,
mert őt úgy nyeli el,
mint kacsa a nokedlit.
Szedd a cuccod, s figyelj
a fooltól a falig,
ha sietsz, talán még elkapod.
Ez sínelmélet,
ha itt elmélázol, véged.