Kopog a 17, vereti a betont,
csörög, csattog,
de meg van a saját szépsége.
Az a szag - mit szag, illat -
ami minden felszállásnál megcsap,
mintha egy VW kisbuszban ülne az ember
peace jellel.
Ez nem a gazdag Buda,
s ez számomra kellemes:
télen a hegyről alábukó páratenger látványa szédít,
mit a tornyosuló panelek tompítanak,
majd oszlatnak széjjel,
nyáron meg... van valami a levegőben.
Hogy hangulat, vagy csak CO2?
nem érdekel, én szeretem.
