Tetőtéri

Egyedül, egy tetőtéri szobában az ember olykor kába,
kivágja gondjait kukába,
s mereng az élet szépségén.

A huzat átcsap,
az ablak nyitva a ház két végén,
nem gondolok másra, csak, hogy a hétvégén
merre és kivel megyek erre-arra.

A gondolataim régen messze,
de a testem továbbra is az emeleten vár,
hogy kattanjon a zár,
s gondolataim után - ha le száll majd az este -
had menjen vissza Budapestre.