Hidas sztori

Csillagok már az égen
az összekötő híd is meg megcsillan
a  sárgásfehér holdfényben,
mintha rám mosolyogna vissza a zöld acélszerkezetről,
ami mint szerető anya fogja össze a keletet s nyugatot,
a kapocs az Aquincum és Újpest között.

Azok a nyugodt esték,
mikor ok és okozat nélkül sétálsz át rajta,
csak hogy menj, csak hogy élj,
s már már eggyé válsz vele,
érzed minden rezgését,
ha vonat halad át, lábad beleremeg,
vele remeg...

A Népsziget fölött a város robaját átveszi a kutyák és a Hold násza.
Reménytelen kapcsolat, bárhogy hívják, bárhogy csábítják
szép szavakkal, ígérnek neki fűt-fát,
az csak marad távolságtartó.

Makacs szerető.